Diagnózis és kezelés

Amennyiben vizelete a szokásosnál sötétebb, vörösesebb, barnásabb árnyalatú, vagy a vizelet vizsgálat vért mutat a vizeletében, keresse fel háziorvosát, urológusát.

Diagnosztikai módszerek

A hólyagrákot leggyakrabban akkor diagnosztizálják, amikor a beteg, felfedezve a véres vizeletet orvoshoz fordul. Az orvos az alábbiakban -a teljesség igénye nélkül- felsorolt vizsgálatok vagy tesztek elvégzését kérheti.

Vizeletvizsgálatok:

  • Egyszerű vizeletvizsgálattal megállapítható, hogy van-e vér a vizeletben, valamint hogy azt fertőzés okozza-e vagy sem. Ez általában az egyik első teszt, amelyet az orvos elvégeztet. A vizeletvizsgálat eredménye még természetesen nem bizonyíthatja a hólyagrák jelenlétét, de segíthet a vérzés kimutatásában és egyéb lehetséges okának feltárásában.
  • Vizelet-citológia. Ezt a vizsgálatot szintén a vizeletmintán végzik. A vizeletet centrifugálják, majd patológus vizsgálja mikroszkóp segítségével. Célja a vizeletbe került daganatsejtek kimutatása. Ez a teszt nagyon specifikus, ezért nagyfokú bizonyosságot nyújt a rák jelenlétéről a hólyagban, azonban a megbetegedés korai szakaszában nem feltétlenül mutat eredményt, így a negatív vagy nem meggyőző teszt nem zárja ki kellő biztonsággal a húgyhólyagrák jelenlétét.

Képalkotó radiológiai vizsgálatok:

  • Ultrahangvizsgálat. A hasi szervek vizsgálatában segít. Ezzel a vizsgálattal a vérzés egyéb okait is feltárhatják, például veseköveket vagy prosztata megnagyobbodást is diagnosztizálhatnak. Ha a daganat olyan helyen van, ahol gátolhatja a vizelet áramlását, ennek felismerésében is segíthet az ultrahangvizsgálat.
  • CT vagy MRI vizsgálat. Pontosabb, részletgazdagabb képet ad, mint az ultrahangvizsgálat. Segítségükkel bizonyos méret feletti daganatokat is észlelhetnek a húgyhólyagban, megítélhetők a nyirokcsomók és a szervezet más részeiben lévő esetleges áttétek is kimutathatók. Ezzel a vizsgálattal a vérzés egyéb okait is hatékonyabban lehet megállapítani, különösen akkor, ha intravénás kontrasztanyagot alkalmaznak. E vizsgálatok azonban önmagukban, vagy akár együttesen sem elégségesek még a betegség pontos diagnózisához.

Húgyhólyagtükrözés (cisztoszkópia) és biopszia (szövetmintavétel).

Ezek a legfontosabb vizsgálatok a húgyhólyag rák megállapítására. A képalkotó vizsgálatok esetén (ultrahang / CT / MRI) mindig van arra eshetőség, hogy különösen a felszínes, kis kiterjedésű daganat észrevétlen maradjon. Akinél a vizeletben nyilvánvaló ok nélkül vér jelenik meg, annál elengedhetetlen a húgyhólyag tükrözéses (cisztoszkópia) vizsgálata.

A hólyagtükrözés során – a húgycső síkosítása és helyi érzéstelenítést követően – a vizsgálati eszközt (cisztoszkóp: vékony cső kamerával és egyéb eszközökkel) a húgycsövön keresztül vezetik a hólyagba, megvizsgálják annak belsejét, és a normálistól eltérő helyről szövetmintát vesznek (biopszia). Ritka esetben a biopszia vétellel a teljes daganat is eltávolításra kerül. Ilyenkor a diagnozis és sebészi kezelés egyidőben zajlik.2

A fenti vizsgálatok segítségével megállapítható a daganat kiterjedése, melyet egységes rendszerekkel jellemeznek. Az úgynevezett TNM-rendszer általánosan elterjedt. A betűk mellé írt szám mutatja az adott paraméterben mutatkozó eltérést:

  1. a T jelzi a tumor méretét és helyi terjedését;
  2. az N jelzi, hogy a nyirokcsomók érintettek-e;
  3. az M jelzi, a távoli áttétek (metasztázisok) jelenlétét, vagy hiányát.

E jellemzők alapján állapítják meg a betegség stádiumát. 3,4 A húgyhólyagrák szövettani osztályozását patológus végzi a daganatból vett minta mikroszkópos vizsgálatának értékelésével: megállapítja a daganat szövettani típusát, továbbá vizsgálja, hogy a daganatos sejtek fizikai megjelenése milyen mértékben tér el a normális hólyagsejtektől. Minél nagyobb az eltérés az egészséges és a rákos sejtek között, annál magasabb a rosszindulatúság foka (grade). Az előrehaladott rák agresszívabb, és nagyobb eséllyel szűrődik át a húgyhólyag falába, illetve terjed tovább a test egyéb részeire. 2,3,4

A húgyhólyagrák stádiuma és osztályzata nemcsak az adott beteg számára megfelelő kezelés kiválasztása szempontjából fontos. Minél alacsonyabb stádiumú a betegség, annál jobbak a kezelés eredményei és a beteg életkilátásai.

Kezelési módok 2,3,4

A húgyhólyagrák kezelési módszerei a daganat stádiumától függően változnak. A kezelő orvossal való egyeztetés után születik közös döntés a megfelelő beavatkozásokról és kezelési módszerekről.

A felszínes (izomba nem terjedő, szakszóval nem-invazív) daganat általános kezelése a daganat műtéti eltávolítása húgycsövön keresztül (transzuretrális reszekció – TUR), majd a betegség kiújulásának kockázati tényezőjétől függően alkalmazott kiegészítő terápia. A TUR beavatkozás szükség esetén megismételhető.

Az izomrétegbe is terjedő húgyhólyagrák kezelése nagyban függ a beteg biológiai korától és általános állapotától. Noha a legtöbb izomba terjedő rákos megbetegedés esetében továbbra is a teljes hólyageltávolítás (radikális cystectomia) a bevett eljárás, sok beteg nem alkalmas a műtétre előrehaladott kora, alultápláltsága, társult betegségei miatt, illetve lehetnek olyan páciensek, akik nem vállalják a műtétet.

Amennyiben jó az általános állapota és távoli az áttét, továbbá jelentős nyirokcsomóra terjedés a képalkotó vizsgálatokkal nagy valószínűséggel kizárható, akkor radikális műtét, vagy maximális TUR, majd kemoterápia, kiegészít sugárkezeléssel lehet a javaslat A műtét (radicalis cystectomia) során eltávolítják a húgyhólyagot, a kismedencei nyirokcsomókat, férfiak esetében a prosztatát és ondómirigyeket, nőknél szükség esetén a belső női nemI szervek. Ezt követően a vizeletet több módon lehet elterelni: kaphat a beteg vesekatétert, de új hólyag is kialakítható a vékonybél egy részéből.

A sebészi beavatkozást a tumor és a beteg jellemzőit figyelembe véve kiegészíthetik hólyagba juttatott gyógyszeres kezeléssel.

Ha az előrehaladott stádium miatt nem reális célkitűzés a betegség teljes gyógyítása, a kezelést szakszóval palliatív terápiának nevezik. Ebben az esetben a cél a betegség terjedésének, előrehaladásának gátlása, lassítása, a panaszok mérséklése, ezzel az életkilátások növelése.

Utánkövetés2,3,4

A hólyagrákkal diagnosztizált és kezelt betegeknek rendszeres ellenőrző vizsgálatokra – mint cystoscopia és citológia – van szükségük, hogy időben észrevegyék a daganat kiújulását vagy előrehaladását és hatékonyan tudják kezelni azt.